A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anglia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anglia. Összes bejegyzés megjelenítése

Elizabeth Cooke: Rutherford Park

február 28, 2017
 A Rutherford Park 2013-ban jelent meg az eredeti nyelvén, majd 2016-ban magyarul az I.P.C. Könyvek jóvoltából. Az írónő a saját bevallása szerint már kisgyermek kora óta rajong a könyvekért, és ez érződik is a különös a fogalmazásmódján.
A borító kép összeszerkesztése Popovics Ferenc munkája.

A regény 10 fejezetből áll, ami kevésnek tűnik, ám nem az, hiszen egy fejezet sok-sok oldalt foglal magába, néhol elválasztva sortöréssel vagy egy mintával. Ez a haladást nem könnyíti meg, alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy esetleg az oldal közepén hagyjuk abba az olvasást.

A történet a Cavendish családról szól, a lakhelyükről, a vidéki Rutherford Parkról. Az írónő nem csak egy szereplő életét és történetét öleli fel, hanem az összes családtagét, sőt még a személyzet néhány tagjáét is megismerjük. Megismerjük Lady Octavia, a grófné életét, hogy honnan jött, de legfőképpen azt, milyen az élete a Rutherford parkban férje, William oldalán. Lord Cavendisht is megismerjük, a gyerekeiket, és néhány cselédlányt, akik közül az egyiknek borzalmas titka van. Ám mégsem ez a titok az egyetlen forgatórúgója a csaknem fél évet felölelő történetnek. Sok kisebb-nagyobb történés bolygatja fel a család életét, például a Londonban töltött társasági idény, vagy John Goud történész, nem mellesleg Helene de Monfort. Nem mellesleg az első világháború kezdete árnyékolja be az életet Rutherforban és az egész világon.  
A sok-sok háttértörtének és mellékszál teszi végül a regényt egy egésszé, s egyetlen információ sem fogja velünk azt éreztetni, hogy feleslegesen írták le.

A történet csapong és nem is igazán egyértelmű, hogy miről akar szólni, de ebben a formájában tökéletes. Nem kell izgatottnak követnünk egyetlen történést, hiszen viszonylagos nyugalomban kísérhetjük végig a többi szálat, és sok érzelemmel is találkozhatunk ennek köszönhetően, mindegyiket más-más szereplőkhöz fűzve. Eleinte könnyed játéknak tűnik az egész, ám előre haladva a hangulat egyre feszültebb és kétségbeejtőbb lesz. 
Az írónő érdekesen csavarja a kifejezéseket. Úgy használja a megfelelő szavakat, hogy pontosan ki tudja fejezni az adott érzelmeket, hangulatokat, így mi pontosan át tudjuk érezni a helyzetet. Ez főleg a könyv második felétől lesz érdekesebb, amikor a feszélyezett úri életre még a világháború előszele is rányomja a pecsétjét. A feszültség szabályosan tapintható a levegőben.
Az írónő a fejezetekben képes úgy ugrálni a jelen és a múlt között, hogy észre sem vesszük, mégis el tudjuk választani majd a történéseket. Megismerhetjük ezáltal a szereplők múltját is, hogy megértsük miért döntenek illetve éreznek úgy, ahogy. 

A könyvet türelmes, érdeklődő olvasóknak tudom ajánlani, akiket nem csak a romantikus érzelmekkel átitatott történetek érdekelnek, hanem az érzelmek széles skáláján akarnak körbetekinteni és akiket érdekel az első világháború előtti korszak. 

Ti olvastátok már ezt a regényt? Nektek mi a véleményetek róla?

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók

január 10, 2017

A Tünékeny illúziók című regény eredeti nyelvén 2010-ben került kiadásra, miután megszületett Mary Robinette Kowal ujjai között. A magyar fordításra 2013-ban került sor az I.P.C. könyvek jóvoltából. Az eredeti megjelenése évében jelölték a Nebula-díjra a legjobb regény kategóriában. 
A borítót Popovics Ferencnek köszönhetjük, aki az iStockphotot hívta hozzá segítségül. A kép kifejezetten finoman tükrözi a regény hangulatát és a szemünket is gyönyörködteti.

A regény 28 fejezetből áll, amiknek a rövidsége lehetővé teszi a könnyed haladást. Minden egyes fejezetet egy kreatív cím jelöl, aminek a jelentését gyakran csak a fejezet elolvasása után érthetünk meg (ez persze nem baj). Néha ezeken belül is találkozhatunk további tagolásokkal.
Kétség kívül nem csak a regény külső borítójára, de a belsejére is nagy igényt fordítottak és próbálták megragadni a hangulatát a fejezetcímek bekeretezésével. 

A történet a 19. században játszódik, egy alternatív Angliában, valahol a zöldellő mezőkön, ahol több kúria is elhelyezkedik, éppen csak annyira közel, hogy a különböző családok meglátogathassák egymást lóháton, vagy akár gyalog. A főszereplőnk Jane Ellsworth, aki a tipikus jótét lelket jeleníti meg előttünk. Karakterével már biztosan találkoztunk más történetekben is. 
Sajnos a lassan vénkisasszony Jane nincs tökéletes külsővel megáldva, ezzel szemben rendkívül tehetséges a zongorázásban, festésben és nem mellesleg a bűbájolásban. 
A húga, Melody pedig kivételes szépség, noha ő pedig nem valami tehetséges. A szereplők felfogása szerint pedig nem is kell annak lennie, hogyha a külsejével el tud bájolni mindenkit. 
Talán nem is kell megjegyeznem, hogy a történetbe nem egy férfi kontárkodik bele idővel...

Az ember sosem bízhat meg a regényírókban, Beth. Ők kedvük szerinti világokat teremtenek, amelyben őrült dolgokat műveltetnek a szereplőikkel.

A regény gyengén kezd, de a következő fejezetekben lassan és biztosan beindul a cselekmény. A történések fokozatosan sűrűsödnek, egészen izgalmassá fokozva a végső bonyodalmat. Sajnos ezután újra lelassul minden és a vége kissé összecsapott lesz.
Rengeteg, ártalmatlannak tűnő leírást kapunk Jane-ről, aki néha ezekkel a leírásokkal szembemegy, nem megfelelően cselekszik, ezzel hiteltelenné teszi az írónő szavait. 
A történet fő, átfogó szálait szépen vezeti fel, viszont, ami még lényegesebb lenne, az igazi szerelmi szál következetlen, kivetnivalót hagy maga után. S míg Melody és Jane külsejéről szép leírást kapunk, addig a körülöttük legyeskedő férfiakat alig van lehetőségünk elképzelni, leírás híján, Csak a magasságukat, esetleg a testalkatukat ismerhetjük meg jobban. 
Azt viszont az írónő javára kell írnunk, hogy az általa teremtett világ kellemes, nem borítja fel az általunk ismert 19. századi Angliáról alkotott képünket. Nagyon finoman és kifejezően tudja érzékeltetni a bűbájolás részleteit, érzékletes szóképeket és hasonlatokat használ. Persze a kevesebb néha több. Ez ebben a regényben is igaz, s miután hozzászokunk a stílushoz, átlendülünk a kezdeti lassúságon, már könnyedén haladhatunk az olvasással.
A finom, romantikus történetek kedvelőinek mindenképpen csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik Jane Austen után valami varázslatosabbra vágynak. 


Ti találkoztatok már Mary Robinette Kowal nevével? Mit gondoltok róla és a történeteiről?

Teakultúra

augusztus 19, 2016

A tea az Ázsiában honos teacserje leveleiből készül. Nem meglepő, hogy ez az ital főképp Kínából, Indiából és Japánból indult útjára a világ minden tája felé. Különböző fajtáiknak különböző élettani hatásaik is vannak (erről később fogok még írni).

Az elnevezés

A teának két szóalakja terjedt el különböző országokban. Ezek hasonlatosak az általunk használt tea szóhoz, például az olaszoknál ez , míg Amerikában ugyanúgy tea. A másik elterjedt szóalak a cha illetve chai. Az összes elnevezés egy kínai írásjelből ered, aminek kiejtése a mandarin és a min kínaiban is eltér. Míg a mandarinban chai-nak ejtik, addig a minben te-nek vagy ta-nak. Ezért van az, hogy a világ egyik felén így, a másikon úgy terjedt el az elnevezés.
1610-ben érkezett meg az első teaszállítmány Európába, a hollandoknak köszönhetően. Az ital híre gyorsan terjedt, sok feljegyzést találhatunk róla. Eleinte gyógytani hatásairól volt ismeretes és úgy terjedt el, mint üdítő ital. 

A tea ivásnak szertartása van, ez Kínában és az Egyesül Királyságban a legelterjedtebb. Hiszen náluk a tea nem csak a szomjúság csillapítására való, hanem egy közkedvelt társadalmi ceremóniát is jelent. Manapság is igazán kellemes dolog beülni egy teázóba és eliszogatni az italunkat egy kellemes beszélgetés mellett.

Teaszertartás

A legősibb teaszertartás a 12. században alakult ki a zen buddhizmussal karöltve. Ez a mai napig megállja a helyét. 
Japánban a teaszertartás helyszíne általában egy pavilon volt, ami minden dísztől mentesen, magányosan állt. Kicsi bejárata a legalacsonyabb embereket is meghajlásra késztette, ezzel jelképezve azt, hogy teázás közben mindenki egyenrangú. A helység belseje sem volt nagy, nagyjából 3-5 ember fért el benne. Az ablakok aprók voltak és magasan helyezkedtek el, így senki sem látott ki rajtuk. A pavilonba belépő vendégek elsőként a szoba egyetlen díszét, a tokonomát (falifülke) csodálták meg. Ezután körbeültek a tatamin (gyékény), közben a padlóba mélyesztett parázstartó fölött az üstben forrt a víz. A teamester egyenként készítette el a teákat a résztvevőknek, amit az illem szerint három lassú kortyban illet elfogyasztani. Mindezt azért, hogy a jelenlévők nyugodtak legyenek, így szakadhassanak ki a feldúlt hétköznapokból.

Ám nem csak Japánban vannak a teázásnak szigorú szabályai. Biztosan mindannyiunknak az eszébe jut erről az italról Anglia és az öt órai tea. Ezt a hagyományt 1800-ban teremtette Anna, Bedford hercegnője, s azóta is dívik az Egyesült Királyságban. Akárcsak Japánban, itt is meg van a teázás etikettje. Míg az ázsiai országban nem illik semmi komoly (pl. politika) dologról beszélgeti teázás közben, addig Angliában az is megvan szabva, hogyan illik megkavarni a kiskanállal a teát. Semmiképp sem szabad elkapkodni, a kanalat 6 óra irányából finoman mozgatjuk 12 felé. Még egy dolog, amit el kell döntenünk: a teát vagy a tejet öntjük előbb a csészébe? Ha nem vigyázunk, ez akár vitára is adhat okot. 


A teák osztályozása

  • fehér tea: nagyon fiatal levelekből készül. Magas az antioxidáns, különböző ásványi és vitamin tartalma.
  • sárga tea: nagyon kíméletes erjedésen esik át, majd nedves ruha alatt gőzölik, így a tea sárgás színezetet kap.
  • zöld tea: nem fermentált, nem hervasztott, kifejlett tealeveleket használnak. Általában frissítő hatású. Nagy arányban tartalmaz antioxidánsokat, megerősíti az immunrendszert.
  • oolong: a megsodort, hervasztott levelet az oxidációs folyamat közepén állították meg. Rendszeres fogyasztása gyorsítja az anyagcserét, vagy segít a fogyásban.
  • fekete tea: zöld tealevelekből készül, fermentált, néha zúzott vagy sodort, ezzel támogatják az erjedési folyamatot. Erősebb a zöld teánál, a koffein lassan szívódik fel, ezért élénkít és növeli a koncentráció képességét.
  • roiboos tea: a fekete teához hasonlóan teája szintén vörös. Afrikából származik és szintén fermentálják. Ugyan koffeinmentes, de gazdag az ásványi anyagokban.

A tea és az étkezés

Teát nem csak egy adott szertartás alatt fogyaszthatunk, hanem étkezés előtt, közben és után is. Ugyan a bor is finom, de amíg egy ilyen ital megzavarhatja az ételek ízét, addig a tea sokkal semlegesebb. A legtöbb zöld és darjeeling tea jól illik a főételekhez. 
A szárnyasokhoz jó teák a sencha, oolong, darjeeling, és ceylon. A sushihoz a zöld tea illik, a sült tonhalhoz pedig valami erősebb, például ceylon vagy darjeeling.
Étkezés előtt zöld teával érdemes alapozni, apró szendvicsekhez illetve a desszerthez az Earl Grey illik. Miután mindent elfogyasztottunk, jöhet egy kellemes borsmenta tea.

Üzemeltető: Blogger.