A teának két szóalakja terjedt el különböző országokban. Ezek hasonlatosak az általunk használt tea szóhoz, például az olaszoknál ez té, míg Amerikában ugyanúgy tea. A másik elterjedt szóalak a cha illetve chai. Az összes elnevezés egy kínai írásjelből ered, aminek kiejtése a mandarin és a min kínaiban is eltér. Míg a mandarinban chai-nak ejtik, addig a minben te-nek vagy ta-nak. Ezért van az, hogy a világ egyik felén így, a másikon úgy terjedt el az elnevezés.

1610-ben érkezett meg az első teaszállítmány Európába, a hollandoknak köszönhetően. Az ital híre gyorsan terjedt, sok feljegyzést találhatunk róla. Eleinte gyógytani hatásairól volt ismeretes és úgy terjedt el, mint üdítő ital. 

A tea ivásnak szertartása van, ez Kínában és az Egyesül Királyságban a legelterjedtebb. Hiszen náluk a tea nem csak a szomjúság csillapítására való, hanem egy közkedvelt társadalmi ceremóniát is jelent. Manapság is igazán kellemes dolog beülni egy teázóba és eliszogatni az italunkat egy kellemes beszélgetés mellett.

A legősibb teaszertartás a 12. században alakult ki a zen buddhizmussal karöltve. Ez a mai napig megállja a helyét. 

Japánban a teaszertartás helyszíne általában egy pavilon volt, ami minden dísztől mentesen, magányosan állt. Kicsi bejárata a legalacsonyabb embereket is meghajlásra késztette, ezzel jelképezve azt, hogy teázás közben mindenki egyenrangú. A helység belseje sem volt nagy, nagyjából 3-5 ember fért el benne. Az ablakok aprók voltak és magasan helyezkedtek el, így senki sem látott ki rajtuk. A pavilonba belépő vendégek elsőként a szoba egyetlen díszét, a tokonomát (falifülke) csodálták meg. Ezután körbeültek a tatamin (gyékény), közben a padlóba mélyesztett parázstartó fölött az üstben forrt a víz. A teamester egyenként készítette el a teákat a résztvevőknek, amit az illem szerint három lassú kortyban illet elfogyasztani. Mindezt azért, hogy a jelenlévők nyugodtak legyenek, így szakadhassanak ki a feldúlt hétköznapokból.

Ám nem csak Japánban vannak a teázásnak szigorú szabályai. Biztosan mindannyiunknak az eszébe jut erről az italról Anglia és az öt órai tea. Ezt a hagyományt 1800-ban teremtette Anna, Bedford hercegnője, s azóta is dívik az Egyesült Királyságban. Akárcsak Japánban, itt is meg van a teázás etikettje. Míg az ázsiai országban nem illik semmi komoly (pl. politika) dologról beszélgeti teázás közben, addig Angliában az is megvan szabva, hogyan illik megkavarni a kiskanállal a teát. Semmiképp sem szabad elkapkodni, a kanalat 6 óra irányából finoman mozgatjuk 12 felé. Még egy dolog, amit el kell döntenünk: a teát vagy a tejet öntjük előbb a csészébe? Ha nem vigyázunk, ez akár vitára is adhat okot. 

A tea és az étkezés

Teát nem csak egy adott szertartás alatt fogyaszthatunk, hanem étkezés előtt, közben és után is. Ugyan a bor is finom, de amíg egy ilyen ital megzavarhatja az ételek ízét, addig a tea sokkal semlegesebb. A legtöbb zöld és darjeeling tea jól illik a főételekhez. 

A szárnyasokhoz jó teák a sencha, oolong, darjeeling, és ceylon. A sushihoz a zöld tea illik, a sült tonhalhoz pedig valami erősebb, például ceylon vagy darjeeling.

Étkezés előtt zöld teával érdemes alapozni, apró szendvicsekhez illetve a desszerthez az Earl Grey illik. Miután mindent elfogyasztottunk, jöhet egy kellemes borsmenta tea.