A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történelem. Összes bejegyzés megjelenítése

A Warcraft eredete és Sargeras árulása

by november 17, 2016
A Warcraft eredete ködös. Néhányan azt mondják, egy aprócska létforma hozta létre, míg mások úgy tartják, hogy egy kozmikus robbanás miatt született meg. Amit biztosan tudunk, hogy a titánok emelkedtek ki ebből a katasztrófából. A küldetésük az volt, hogy rendbe tegyék az Univerzumot. A titánok vezére a Pantheon. Egy bajnok a Pantheonból, Sargeras felvette a harcot a káosz ellen, bezárva azokat, akik a missziójuk ellen fordultak. 



A küzdelem során a hős bajnok annyi gonoszsággal és ellenállásal találta magát szembe,  hogy kételkedni kezdett a céljukban. Ha a rend és a szabályosság volt elrendeltetve, miért harcolt így a Mindenség? Sargeras próbált beszélni kétségeiről a vezetőség többi tagjával, de nem tudtak semmi tenni a bajnok érdekében. Szépen lassan úrrá lett az elméjén a fájdalom, a kétségbeesés és a kételkedés, ezért átváltozott egy óriási, lángoló káosz-lénnyé. Hátrahagyván a Pantheont, kiszabadította a gonoszt, és az ő általa bebörtönzött ellenállókat, és létrehozta a Lángoló Légiót (Burning legion).



 Céljuk az volt, hogy fegyvert fogjanak a titánok ellen, és elpusztítsák mindazt, amit valaha meg akartak alkotni. A Titánok figyelmen kívül hagyták Sargeras gonosz céloktól vezérelt toborzásait, és csak bolygóról bolygóra haladva formálták a Mindenséget, míg eljutottak Azerothra. A bolygón káosz uralkodott, az elemek akaratuk ellenére háborúskodtak egymással. A sötét erőkkel uralkodó Ősi Istenek (Old Gods) szolgáivá tették őket. A Pantheon és az ő teremtményeik harcoltak az Istenekkel, és bár nehéz csatározások után, de a Titánok győzedelmeskedtek.



 Az Isteneket foglyul ejtették, és folytatták a munkájukat, hogy szabályozzák Azeroth földjeit. Egyedül nem bírtak volna a feladattal, ezért Óriásokat is teremtettek, akik segítették őket a rend elhozatalában. Mikor küldetésük véget ért, egy esélyt adtak a lényeknek hogy növekedjenek, fejlődjenek és éljenek. 


Tovább...

Érdekességek Indiából

by augusztus 23, 2016
Az indiai szokások, illetve az ottani kultúra nagyon színes, és rengetek különleges jellemzője van. Most néhány érdekességet hoztam Indiából, hogy egy kis betekintést nyerjünk az ottani kultúrába, és jobban megértsük, mi is zajlik a világ második legnépesebb országának határain belül.



1) Ha az ember egy indiai városba tesz látogatást, feltűnhet neki, hogy az építészetben, a ruházatban, és szinte mindenütt a nehéz, díszes stílust képviselik. A legtöbb épület kacifántos boltozatokkal rendelkezik, kidolgozottak a terek, és minden ragyog az aranytól. Ezzel a gyönyörűséggel szemben sajnos nagyon szegény sorsú negyedek, családok vannak Indiában. Ez látható párhuzamot von a városokban.

Az Aranytemplom


2) Bár a nyugati világ sok hulláma eléri Indiát is, a nők nagy része még mindig száriban jár. A szári egy gyönyörű, hosszú, kendő szerű ruházat, amit arannyal, gyöngyökkel díszítenek. Akár nyolc méter hosszú is lehet, a nők minden testrészét fedi, egyes régiókban a fejet, arc egy részét is. Egy időben a férfiak is hordtak rövidebb, de hasonlóan díszes szárit, ez mára már kiment a divatból.

A szári


3) A krikett fontos, nemzeti sport. Ha krikett meccs megy a tévében, akkor hasonló óriási tömegeket mozgat meg, mint egyes országokban a futball. Sokan még szabadságot is kivesznek, hogy figyelemmel kísérhessék a mérkőzéseket, a sportot a második legnézettebb csapatsportként tartják számon. India nagyon eredményes mérkőzéseket szokott játszani krikettből, ez a 2016-os bajnokságok eredményein is látható.



4) Az ember társas lény, szokták mondani. Ez Indiában talán jobban megmutatkozik, mint bárhol máshol. Ölelkezve, kézenfogva járnak az utcán, sosem egyedül. Közvetlenek, és nem ridegek, mint ahogyan azt más országokban megszokhattuk. Mosolygósak, és nem félnek odamenni egymáshoz, beszélgetnek, és igazán szívderítő látványt nyújt az ottani közösség.


5) A tévhitekkel ellentétben nagyon sok vallás megfér egymás mellett. Hindu, muszlim, keresztény, minden megtalálható Indiában. A szegényebb sorsra jutott emberek így próbálják meg elviselhetőbbé tenni a sanyarú sorsot, abban bíznak, hogy következő életükben szerencsésebbek lehetnek.




6.) Indiában vallástól teljesen függetlenül szent állat a tehén. Nem eszik meg a húsát, nem tartják haszonállatként. Viccesen hangzik, de az utcákon gyakran fordul elő egy-egy kóbor tehén, úgy, mint másutt egy macska, vagy egy kutya. Még az autóutakon is megfordulhatnak, de ilyenkor sem ütik el, vagy bántják az állatot. Vagy odébbterelik, vagy egyszerűen megvárják, amíg a tehén távozik.




+1) Indiában található egy vasútállomás, melynek neve: Venkatanarasimharajuvariapeta


Tovább...

Három harcos hercegnő

július 30, 2016
Nem csak a mesékben találkozni olyan hercegnőkkel, akik kicsit különcek az elvárásokat illetően. Rettentően sok olyan történelmi személy van, akikről sajnos nem tanulunk, pedig mindenképpen megérnek legalább egy említést, hiszen a "karrierjük" akár motiváció is lehet számunkra. Elhoztam nektek három olyan hercegnő történetét, akik nem röstelltek kardot ragadni a földjeikért vagy családjukért.



Alfhild, a kalózhercegnő (kb 5. század, Balti-tenger vidéke)

Az ötödik században élt egy gót király, Siward, aki nem csak a birodalmát védte, hanem egy szem lánya erényességét is. Hiszen az akkori szokások alapján egy nőnek egyetlen kincse a szüzessége volt, nyilván nem adták oda akárkinek, főleg nem egy hercegnő kezét. Ennek a féltett és óvott hercegnőnek a neve Alfhild volt. Nem akármilyen háziállatokat kapott az apjától, hogy őrizzék őt és az ártatlanságát. Egy viperát és egy másmilyen kígyót nevelt fel.
Ez gyorsan elvette a férfiak kedvét a próbálkozástól, főleg, hogy a király elrendelte, aki nem tud bejutni a szobába, azt rögtön fejezzék le. Ezek után csak egy férfi akadt a közelben, aki próbálkozni mert, sőt akart. Sigar dán király fia, Alf nemcsak bátor volt, de ügyes is, mivel mind a két kígyót megölte így elnyerve Alfhild kezét. Siward viszont szerette volna, ha a lánya "saját akaratából" mond igent, míg a hercegnő anyja azt tanácsolta, hogy ,,használja a józan eszét". Alfhild megfogadta anyja tanácsát és nemet intett Alfnak,
Ezek után mit tehetett volna? A józan észnek ellentmondva nőtársaival kalóznak állt. Ráadásul nem is kis sikere volt, rettentő gazdagságnak örvendhetett egy idő után, kész flottája volt, amivel hajósokra vadászott, ráadásul egy férfiakból álló kalózbanda is megválasztotta vezérének. Úgy tartják, nem csak gyönyörű szép volt, de veszélyes is.
Kicsapongása egészen addig tartott, amíg a sors fintoraként össze nem futott a kalózflotta egy dán hajós csapattal, amin ott volt Alf is. A történet szerint egy kósza kard lelökte Alfhild fejéről a sisakot és Alf ekkor fedezte fel, hogy ki ellen hadakoznak. Alf végül csak megszelídítette a kalózhercegnőt, aki még egy lánygyermeket is szült neki.


Szent Olga, a megtorlás királynője (kb. 890 és 969 között, Kijevi Rusz)

Adott egy népszerűtlen uralkodó, egy elégedetlen állam és egy még elégedetlenebb ellenség. Igor a
Kijevi Rusz királya, rettentően kapzsi volt, ráadásul nem túl értelmes. Leigázta a drevljánokat, majd elvárta, hogy az eddig évi egyszer befizetendő adót, évi kétszer fizessék be. Egyértelműen ez senkinek sem tetszett, ezért végül a drevjlánok vezére, Mal tanácsára kivégezték Igort. Az egykori uralkodó testét két fa közé kötötték és kettévágták. Látva saját sikerüket, felbátorodtak. Úgy gondolták, hogyha elviszik Olgát, Igor feleségét Malnak, akkor a befolyásuk alá tudják vonni Olga kisfiát. Így egyszerűen ment volna a Kijevi Ruszban a hatalomátvétel. Csakhogy Olga máshogy gondolta.
Első körben Mal egy húsz fős követséget küldött Olgához. Megkérdezték a királynőt, hogy nem lenne-e kedve feleségül menni Malhoz. Olga nem ellenkezett, mondván, hogy a férje már úgyis halott. Viszont elküldte a drevjlánokat, hogy mikor visszatérnek, méltó fogadtatásban részesíthesse őket. Míg a követek távol voltak, Olga egy este alatt árkot ásatott a vár köré, s amint visszatértek drevjlánok, belelökette őket és élve eltemettette a húsz fős küldöttséget.
Másodjára ő maga üzent a drevljánoknak, hogy küldjék el hozzá a legnemesebb embereiket, akik majd a fejedelem elé kísérik őt. Meg is érkeztek a nemesek, mire Olga egy fürdőbe vezette őket, nagy nyájasan tanácsolva nekik, hogy pihenjenek, fürödjenek csak. Az úttól elfáradva egyikük sem ellenkezett. Miután Olga hagyta is őket békésen pihenni, kivonult és rájuk gyújtotta az épületet.
Következő lépésként Olga tényleg elindult a drevljánokhoz saját magánhadseregével, s út közben üzenetet küldött nekik, miszerint készítsenek elő ételt-italt, hogy tort ülhessen és megsirathassa férjét. Persze a köddé vált nemesekről azt hazudta, hogy még úton vannak. Miután megérkezett és majd' az összes drevjlán részegen fetrengett, a királynő jelet adott. A harcosai közel ötezer részeg drevjlánt lemészároltak.
Ezután Olga visszatért Kijevbe, hogy felkészítse a hadseregét. Sorra vette be a drevjlán városokat, egyedül a fővárossal, Iszkorosztennyel nem boldogult. Üzenetet küldött nekik, hogy adják meg magukat, legyenek a hűbéresei, hiszen ő már nem szomjazik bosszúra. Csak verebeket és galambokat kért a városlakóktól. Nem tűnik nagy árnak, viszont, ami ezután következett... Este kénbe mártott rongyokat kötöttek a madarak lábára, amik így fáklyákként funkcionáltak. Elengedték az összes "ajándékot", amik így visszaszálltak a városba, lángba borítva egész Iszkorosztenyt.
Olga bosszúja ezzel bevégeztetett, s minden vérengzés ellenére, halálakor szentté avatták. Egyértelműen nem a megtorlás miatt. A Rurik-dinasztiában, amibe ő is tartozott, sőt az egész országban ő vette fel először a keresztény hitet, ezzel a kisebbséget képviselve a birodalmában, ezzel újabb diplomáciai és kereskedelmi utakat megnyitva.


Laksmíbái, a lázadás élén (1834-1858, észak-közép-indiai Dzsánszi)

Laksmíbái eredeti neve Manu volt, egy ártatlan kislány, aki a főminiszter udvarában cseperedett fel. Ott a legtöbb kisfiút utánozta, így tanulta meg a legfontosabb dolgokat (pl. írni és olvasni). 1842-ben vette el őt a dzsánszi maharadzsa, akinek az első felesége már elhunyt és utódja se született (Laksmíbái ekkor nyolc éves volt). Megváltozott a neve és az életmódja is a házassággal, Dzsánsziban élt.
Tizenhét évesen szült a maharadzsának egy kisfiút, de sajnos nemsokára a gyermek eltávozott az élők sorából, és a tragédia után az apja is követte őt.
1853-ban Laksmíbái (tizenkilenc évesen) már özvegy volt. Ám nem teljesen egyedül, mivel az öreg maharadzsa még a halála előtt örökbe fogadott egy kisfiút, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság ne tehesse rá a kezét Dzsánszira. Így Laksmíbái majd a fogadott fia uralkodhatott volna a tartományon, ám a britek nem így gondolták. 1854-ben a társaság birtokba vette Dzsánszit. Laksmíbái ésszerűen kérte a döntés felülvizsgálatát, mindkét fél törvényeinek ismeretében. Ám a britek megtagadták a kérését.
Már egész Indiában forrt a hangulat a britek ellen, ennek több oka is volt, például a britek semmibe vették a törvényeiket és vallási hagyományaikat. 1857-ben a gyarmati hadsereg indiai katonái kezdtek el tiltakozni a fent említett okok miatt. Őket, a szipojokat kényszermunkára ítélték, majd lázadás tört ki Mérath városában, ami elérte Delhit (ott az utolsó mogul császár a lázadás mellé állt), s majd' egy hónap múlva már Dzsánsziban is lázongtak. Dzsánszi tartományában ingerelte az embereket, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság elkobozta a hindu templomnak gyűjtött bevételeket. Nem is beszélve arról, hogy Laksmíbái ránit (hindiül a ráni hercegnőt jelent) államadósság törlesztésre kötelezték, anélkül, hogy nagyobb örökölt pénzösszegéhez hozzáférhetett volna. Laksmíbái folyamodványokat írt a társaságnak, amelyekben leírta a népe érdekeit, de válaszra sem méltatták.
1857. június 8-án robbant ki a lázadás, ahol hatvanegy angolt mészároltak le. Ám Laksmíbái nem vett részt ebben, viszont amikor a lázadók és a brittek eltűntek Dzsánsziból, a ráni nem maradt tétlen. Hadsereget toborzott, ágyúkat öntetett, fegyvereket készíttetett, hogy védekezni tudjon. (Több ostromot is visszavert.)
Laksmíbái a végletekig hűséges akart maradni a britekhez, sokszor utasította el a felkelőket, s azzal a szándékkal tartotta a frontot a tartományában, hogy amint visszatér a társaság, átadja nekik a hatalmat. Hűségét többször is kifejezte. A briteknek viszont kellett egy bűnbak, s úgy tűnt, hogy Laksmíbái ráni tökéletes erre a szerepre. A lehető legtöbb hírcsatornán kiáltották ki úgy őt, mint a felkelés élén álló szukát,
1858 telére már a legtöbb lázadást leverték, s már szinte csak Dzsánszi maradt vissza. Laksmíbái sokat könyörgött a briteknek segítségért, de nem hitték el neki, hogy az ő oldalukon áll. Ezért valószínűleg, ha elkapják a ránit, fel is akasztják, erre Laksmíbái is ráeszmélt. Úgy döntött, hogyha a társaság lázadó "szukát" akart, hát megkapja,
Március 23-án megkezdődött az ostrom. A ráni figyelt rá, hogy a fal ép maradjon, még támogatást is kapott a hadsereg terén. Ám a britek sem maradtak egyedül, egy sikeres toborzás után sikerült áttörniük a falat. Folyt a vér, szemtől szemben küzdöttek az emberek. Sikerült a palotát is elfoglalni, de Laksmíbái ekkor már messze járt, egy csapatnyi katona társaságában. Ő maga is katonai egyenruhát öltött és gyerekét a hátára kötözte (vagy az ölébe vette) és úgy vágtázott el. A britek a nyomában voltak, egy ellenséget sikerült is lelöknie a nyeregből.
Kálpi városánál csatlakoztak a felkeléshez, de mindeni sajnálatára nem ő került az élére. Sorra vesztek el a városok, először Kóncsh, majd Kálpi is, Gválijarban még maguk mellé állították az embereket, bízva a győzelmükben. Míg mindenki előre ,,ivott a medve bőrére", vagyis mulattak, ettek, ittak, táncoltak és imádkoztak, addig Laksmíbái teljes fegyverzetben figyelte a katonákat.
1858. június 17-én érték el őket a britek, ahol a ráni és csapatai már várták őket. Kivont karddal rontottak a csatába, ahol Laksmíbái hősi halált halt. Vele együtt halt a felkelés is.
Mindez nem volt hiába, hiszen a lázadás elért valami fontosat: véget ért a Kelet-indiai Társaság uralma, 1858-ban feloszlatták őket.

Nektek ki a kedvenc hercegnőtök? Ti ismertek még ilyen elkötelezett történelmi női szereplőt? 
Ha érdekelnek még titeket hasonló témák és történetek, dobjatok egy kommentet!
Tovább...

A magyar történelem fenegyerekei - Bevezető

by július 25, 2016
Ebben a sorozatban olyan emberekről olvashattok majd, akik halált megvető bátorsággal küzdöttek, trükköztek, győztek, veszítettek, túléltek vagy meghaltak egy olyan célért, ami bitangul megérte nekik. Az otthonukért. Jó, a honfoglalást követő hódítások alatt javarészt raboltunk, fosztogattunk meg templomokról pisiltünk le, de kis sarkítással végül is el tudom képzelni, hogy Lehel és Búlcsú felesége otthon csak két tesze-tosza, másnapos alvezért találtak, a férjeiket. Egyből indult a csetepaté, hogy ma sem mentetek hódítani, nem is olyan jó itt, nem tetszik a kilátás meg a klíma, amúgy is miért hagyták Magna Hungáriában az anyóst, szóval képzelhetitek. Ebből a nézőpontból a hódítások is hazánk épségét szolgálták.

Mai rohanó világunkban, a digitalizált élet, a sokadik informatikai forradalom hatására minden felgyorsult. Minden elérhető, megvehető, megrendelhető, gyakorlatilag az összes tudás vagy ismeret elsajátítható egy mobilkészüléken keresztül is akár. Internet kávézók nyílnak, ingyenes WIFI árasztja el a nagyobb városok utcáit, beszippantott mindenkit a cyber tér, és minden sokkal gyorsabb, másabb lett, mint azelőtt volt. Ma egy üzenetet fél másodperc alatt elküldhetünk a célszemélynek. Egy rövid gondolatkísérlet erejéig próbáljuk felmérni azt, ennek mekkora jelentősége van abban, hogy mi emberek, akik ezen tudást birtokoljuk, milyen hatalmas mértékben formálódunk, változunk emiatt a tudás miatt. Így témánkat is könnyebben megérti és átérzi az olvasó.
Tegyük fel, pont a kedvenc focicsapatunk döntő meccsének napján kell beugranunk az egyik kollégánk helyett a taposó malomba. Jegy volt a meccsre, de így nem tudunk elmenni, így odaadjuk azt egyik cimboránknak, hogy legalább ő érezze már jól magát. Csak annyit kötünk ki, hogy mindenképpen tájékoztasson minket az eredményről. Piszkosul mardos minket a kíváncsiság mi lehet a meccsen, mire felcsendül az ismert szimfónia: SMS érkezett. Kebelbarátunk pedig a következőt pötyögte el nekünk: Győztünk. Nagy az öröm, a melónak is hamarabb vége, mindenki hazaér, és idilli boldogság köszönt be. Igen. Szép kis gondolat. A lényeg maga az üzenet. Ugyan ezt az üzenetet 2000 évvel ezelőtt kicsit nehezebb volt átadni, Pheidippidésznek jócskán lógott a nyelve, miután a marathóni győztes csata után megvitte a hírt az athéniaknak. „Győztünk”. Az üzenet ugyan az volt, mint az előző esetben, csak hogy szegény hellén férfiúban épp ennyi szufla maradt a kis kocogás után, szóval ott helyben meg is tért Hádészhoz.

A történet csupán egy érzékeltetés ahhoz, mennyire mások lettünk. Régen, ha remegett a föld, tudás híján az isten haragjának tulajdonították, vagy dühös óriásokra fogták. Szóval a hit burjánzott.
Ma is burjánzik, csak egészen máshogyan. Mivel sok sötét dolog van a világon, és emberként sokszor saját magunk okozunk fájdalmat vagy hatalmas galibát egónk ihletésére, néha szeretnénk azt hinni, van jobb, amitől mi is jobbá válhatunk. Az emberek megannyi gyarló tulajdonsága mellett, előfordul, hogy megbúvik egy néhány olyan jellemvonás is, mely erkölcsi tartásuk megerősödésén felül kiragadja őket az átlag mocsarából. Korunk társadalmi köztudata cinikus, gyűlölködő, otromba, de valahol idealizáló.
Remek példa erre a sok képregény hős, a sok szuperhősös film, de ezen túl még a háborús mozik hősei is egy idealizált képet adnak nekünk a hősies jellemről, amiknek könnyen hatása alá tudunk kerülni. Gyakran állítanak példát elénk ezek a fiktív karakterek, akikre szükségünk van, hiszen jó példából sosem elég.

A hőskultusz nagyjából 1938-ban kezdődött a Supermen nevű hős megalkotásával, majd a második világháború után megszülető yenki háborús mozi új színt vitt ebbe a világba. Ma reneszánszát éljük ennek a korszaknak, legyen szó filmiparról, vagy irodalomról, számítógépes játékokról.
Pedig példaképekért, hősökért, szívtipró macsókért nem kell a szomszédba menni. Hazánk viharos történelme során rengeteg vérzivataros évszázadot megélt, és helyt állt az európai történelem összes háborújában. Derék emberek éltek, akik hajmeresztő helyzetekben merész, bátor tetteket vittek véghez. A történetük rendkívül olvasmányos, ha át tudjuk érezni korukat, szellemüket, helyzetüket. Elmondhatjuk, van olyan jó az ő élettörténetük, mint Rambóé.

Eleink soraiban tehát rengeteg keménykötésű ember élt, akik szívesen csináltak ágyelőtétet ellenfeleik bőréből.
A magyar vitézek kortól függetlenül vetették magukat vérszomjas ellenlábasaik közé, hajmeresztő balhéik voltak, hol egy nyugati királysággal, hol kószáló nomádokkal, tagbaszakadt turbános törökökkel, és kétszer szinte az egész világgal. Mindig volt okunk fegyvert ragadni, akár kincsekért, akár a hitünkért vagy szabadságunkért, de ha fegyvert is ragadtunk, azt mesterien forgattuk. Arra mindenesetre érdemesek voltak eleink, hogy minden stiklijüket megismerjük, és emlékezzünk rájuk.
Tovább...

A történelem legrejtélyesebb kódexe

június 28, 2016

A Voynich-kézirat
A világtörténelemben gyakran találkozhatunk megmagyarázhatatlan jelenségekkel, eltitkolt eseményekkel és titkosított dokumentumokkal. Rengeteg tudós foglalkozik nem hétköznapi esetekkel, de ezen túl a hétköznapi ember fantáziáját is megmozgatják a hasonló misztikumok, rejtélyek. Nem csoda, mivel az ilyen titkok mögött sokszor történelem formáló emberek, események állnak. Igazán nem hibáztathatjuk a mindennapok emberét sem a tudásszomjáért. 
A Voynich-kéziratról nem túlzás azt állítani, hogy a történelem egyik legtitokzatosabb kötete. Kit ne érdekelne egy több száz éves, mai napig megfejtetlen rejtély? A kézirat számtalan különböző illusztrációk mellett ismeretlen betűkkel, ismeretlen nyelven íródott szöveget tartalmaz, aminek jelentését, célját ma sem ismerjük igazán. A valódi pikantériája a dolognak, ami igazán feléleszti kíváncsiságunkat és kalandvágyunkat, hogy a könyv egy olyan internet előtti világban készült, ahol a tudás hatalom volt, ezért őrizték, valamint nem akarták mindenáron az emberek fejébe pumpálni. Felmerül a kérdés, vajon milyen információt tartalmazhat a kézirat, amit annyira meg akartak őrizni, hogy egy kódolt nyelven írták le? Elgondolkozhatunk azon is, hogy milyen súlyos titkot, illetve milyen elképesztő hatalmat adhatott e tudás a birtokosának. 



A könyv a radiokarbonos kormeghatározás szerint a XV. század elején íródhatott, korai becslések szerint 1450 és 1520 között, azaz a késő reneszánsz idején. Néhány bástya rajza alapján feltételezhetjük, hogy Itália területén keletkezett. Első ismert tulajdonosa Georg Baresch alkimista volt, de a tudósok érdeklődését igazán 1912-ben keltette fel a különös mű, amikor a kódex (akiről a nevét kapta) Wilfrid Michael Voynich könyvkereskedőhöz került, aki Olaszországban vette azt meg a jezsuitáktól. Ő publikálta először a könyvet. A kézirat 1969-ben került a Yale Egyetemre és ma is ott található. Ettől kezdve számíthatjuk a vele kapcsolatos kutatásokat, de a kézirat többek között tulajdonát képezte Athanasius Kirchernek, egy jezsuita tudósnak és II. Rudolf német-római császárnak is, habár 150-200 évre nyomát vesztettük a kódex hollétének.

Ahogy a szöveg tényleges tartalmáról is folynak a viták, úgy a kézirat szerzőjét sem ismerjük még. A történelem folyamán több találgatás volt az írót illetően. A legtöbb információt a Voynich-kézirat történetével és birtokosaival kapcsolatban Kircher leveleiből tudjuk. Így a legtöbb tipp is ezekből született, de az állítólagos írók nagy része csak találgatás, sokukra könnyen rá lehet cáfolni. A jelöltek közt van tudós, alkimista, szerzetes, botanikus, matematikus és csillagász is. Például Roger Bacon is a lehetséges szerzők egyike, de megvan az esélye, hogy Voynich csak meg akart szabadulni a kézirattól, ezért híresztelte, hogy a mű a híres ferences szerzetes munkája. Tulajdonították már a kódexet John Deenek, matematikus, asztrológus, nekromanta, rejtjelező, az enochi-ábécé, más néven angyali ábécé megalkotójának; Edward Kelley-nek önjelölt alkimistának, aki Dee társa volt; sőt Leonardo Da Vincinek, a híres polihisztornak és magának Wilfrid Voynich-nak is, viszont minden lehetőséget könnyű volt megcáfolni, s a szerzőt továbbra is homály fedi.

A kézirat 234 darab velumlapból (állatbőrből készült pergamen) áll, a lapok számozása szerint viszont 42 oldal hiányzik belőle. Feltételezhetőleg a kézirat már Voynich-nál sem volt teljes. Felmerül a kérdés, hogy acsak véletlenül vesztek el vagy valaki direkt tépte ki őket.

Egyszerű lenne azt hinni, hogy a szöveg megfejtésében segítenek az ábrák, de a rajzok is olyan különösek és furcsák, hogy néhol azokat szintén olyan nehéz megfejteni, mint az írást. A kutatók az ábrák segítségével a kódexet hat fejezetre bontották. Szinte mindegyik oldalon találhatunk illusztrációkat, az utolsó fejezet kivételével, ami apró bekezdésekkel csak szöveget tartalmaz.


Az első rész a herbárium, ami korabeli stílusban növényekről készült rajzokat tartalmaz. Kutatások ellenére is csak néhány növényfaj ismerhető fel, például a viola és a páfrány. A többi egzotikus növény keveréknek tűnik, más-más gyökér, szár és virág összefércelése. Nehezíti a dolgunkat, hogy a rajzok méretaránya ismeretlen.

Az asztrológiai rész a 12 csillagjeggyel foglalkozik, néha kiegészítve azokat a Hold és a Nap mintájával. A korabeli asztronómiai megfigyelések fontos szerepet játszottak a növények termesztésében és a különböző orvosi beavatkozásokban, de nem akadt senki, aki az egyértelmű jeleken túl a többi ábrát megfejtette volna. Az egyik kör alakú rajz egyeseket a távcsőből látható galaxisra emlékeztet, ám más rajzok minta sejtek lennének egy mikroszkópon keresztül. Ezekkel az asszociációkkal feltételeznünk kéne, hogy a kódex sokkal később született, így ezek az észrevételek nem állják meg a helyüket. Ami különös, hogy ebben a fejezetben szintén találkozhatunk meztelen nőalakokkal, akik csillagokat tartanak a kezükben. A másik érdekessége az asztronómiai résznek, hogy a hiányzó lapok innen estek ki, feltételezhetően ezek a vízöntő és a bak csillagjegyek lehettek.


A következő fejezetnél válik igen érdekessé a dolog. A biológiai résznek felcímkézett oldalak tömör szöveget tartalmaznak, ismételten meztelen női alakokkal tarkítva. Ezek a ruhátlan hölgyek kádakban fürdőznek, amik néha bonyolult csőrendszerekkel vannak ellátva. A csőszerű instrumentumok némelyike emlékeztet az emberi szervekre. Felmerülhet a kérdés, hogy vagy gyógyfürdők tervrajzai vagy az emberi vérkeringés és belső szervek kezdetleges vázlatai, elképzelései. 

A kódex majdnem felét a herbárium teszi ki, ezért a többi fejezetre ésszerűen kevesebb oldal maradt, tulajdoníthatjuk ezt annak is, hogy a kódex nem teljes. Ezek a kozmológia és a gyógyszerészet. A kozmológiai részben több ismeretlen természet kör alapú ábrázolásával találkozhatunk. Ez a fejezet tartalmaz kihajtható lapokat is, az egyiken egy térkép található, több összekötött sziget, kastélyokkal és egy vulkánnal. 

A gyógyszerészet fejezetben hasonló növényeket találhatunk mint a herbáriumban, csak ezek a virágok részekre vannak osztva és pontosan fel vannak címkézve. A margón lombikokra, gyógyszerészeti edényekre emlékeztető ábrák vannak, ebből feltételezhetjük, hogy gyógyszer, orvosság vagy valamilyen matéria előállítására tett kísérletet a szerző.

A szöveg ismeretlen, balról jobbra olvasandó. Többféle módszerrel próbálták már megfejteni az írásjeleket és sok elképzelés született annak a keletkezéséről. A legegyszerűbb ötlet a helyettesítő rejtjel, miszerint minden betűt egy attól eltérő, kitalált ábrára helyettesítenek. Sajnos ezt a módszert gyorsan ki lehet zárni az egyszerű törhetősége miatt. Többek között a tudósok gondoltak már kódkönyves és vizuális rejtjelekre, szteganográfiára és mikrográfiára is. A legérdekesebb elképzelések közé tartozik, hogy a kézirat egy természetes egzotikus nyelvet tartalmaz, aminek abban az időben nem alakult ki írásképe és a szerző így próbálta lejegyezni népe szavait. A másik különös elképzelés a glosszolália, miszerint az író önkívületbe esve írta a kódexet egy idegen nyelven, amit önmaga nem is ismer. Ennek kapcsán feltételezik az UFO-hívők, hogy akár egy idegen kultúra üzenete is lehet. Persze az is felmerült, hogy az egész kézirat csupán egy koholmány, átverés.

Az első jelentős áttörést Stephen Bax, egy britt tudós érte el 2014-ben. Állítása szerint sikerült 14 karaktert és 10 szót dekódolnia a szövegből. Ezen szavak közé tartozik a koriander, a boróka és egy csillagkép ábrája mellett a Taurus szó. 

A Voynich-kéziratnak mai napig sikerült megőriznie a titkát, de Bax áttörése eredményesebb jövővel kecsegtet a kódexet illetően. 



Tovább...
Feliratkozás: Bejegyzések ( Atom )
Üzemeltető: Blogger.